Ázsia

Vietnám olyan kincseket tartogat az utazó számára, amelyek egy életre rabul ejtik őt, és úgy érezheti, valamit ott felejtett magából és újból el kell mennie érte. Ma már én is értem, miért használja az életéből éveket Vietnámban töltő angol haditudósító így a nosztalgia szót: Namstalgia.

1. Háromezer kilométer hosszú S-alak Formájával valóban sárkányra emlékeztet az ország. Északon a Vörös folyó tüzes nyelvet, délen a Mekong folyó kanyarulatai hatalmas farokrészt rajzolnak ki a karcsú "állatnak". Manapság a 78 millió népességű országot rohamosan fejlődő gazdasága miatt inkább Kis Tigrisnek hívják. Az igazi kis tigrisek azonban a gyerekek, akik Vietnámból nagymacskát fognak nevelni.

Reggelente hosszú, fehér selyemruhába, az ao dai-ba öltözött lányok kerekeznek az iskolába, és a mai napig sem értem, hogyan marad ugyanolyan hófehér a ruhájuk az iskolanap végére. Se egy tintafolt a tollaktól, se egy olajfolt a biciklitől?! A fiúk már könnyebben vannak, ők fociznak, pingpongoznak vagy éppen tollaslabdáznak, talán úgy gondolják, tényleg nem a ruha teszi az embert. A vidéki gyerekek élete már nem ilyen felhőtlen, hiszen ők a lecke után a földeken segítenek szüleiknek. Van, aki kacsapásztorrá válik, míg mások a rizsbetakarításnál sürgölődnek. Ha elálmosodik valamelyikük, akkor csak végignyújtózik a rizskévék között csatangoló bivaly hátán, és álmában is kivételes ügyességgel egyensúlyozik, nehogy lecsússzon. Ne zavarjuk őket, inkább barangoljuk be az országot az északi hegyvidéktől a déli rizsföldekig...

2. A kínai határhoz közel A hegyek között bújik meg Vietnám Balatonja, a Ba Be tó. Mintha a paradicsomba csöppentünk volna, közel félezer állat- és növényfaj, ötven halfajta él itt a reggelente páratakaróba burkolózó hegyoldalakon és a folyókban. Aki pedig a csendesen sikló csónakból kiszáll a partra, közel egynapos gyalogtúra után látogatást tehet a félnomád hegyi törzseknél, a tai, dao, meo, hmong nemzetiségeknél. Az ország fővárosa, Hanoi felé tartó szerpentinen is találkozhatunk velük, pontosabban az asszonyokkal, akik hovatartozását népviseletük alapján lehet felismerni. A legjellegzetesebbek a dao nők kopaszra borotvált fejükkel és arany fogsorukkal. Autóval egy napig tart ez az út a fővárosig, de semmi sem tudja pótolni a hegyek közé szorult teraszos rizsföldek, az embermagasságú Mikulásvirágok, csüngőhasú disznók és az őserdő látványát.

3. Hanoi útjain: Aki dudál, annak van elsőbbsége. A Hanoi-ba vezető autóút két-két sávjából az egyik irányba haladók önkényesen három sávot használnak, és úgy tűnik, beválik a vietnámi KRESZ: "Aki dudál, annak van elsőbbsége". A hely, ahol most Hanoi áll, már a neolitikum idején is lakott volt. Ly Thai To császár alapította a várost 1010-ben, Than Long-nak a Felszálló Sárkány városának nevezve. Mai nevében a Ha folyót jelent, utalva a Vörös folyóra, míg a Noi a folyó ölelte Várost szimbolizálja. Hanoi 1902-től 1953-ig Francia Indokína fővárosa volt, amelyre leginkább a középületek - Operaház, Elnöki Palota, Kormányzati negyed - stílusából lehet következtetni, de a buddhizmust képviselő - Irodalmi szentély, Egylábú pagoda, Quan Thanh és Tran Quoc pagodák - is ugyanúgy megtalálhatóak, amelyek már a keleti világ ékszerei. Napjainkat a gomba módjára szaporodó, minden kényelmi szempontnak megfelelő magánhotelek képviselik a Vörös folyó gátján.

4. A vietnami exkalibur A Nyugati tó partján esténként megpillanthatjuk a hihetetlennek tűnő narancssárga naplementét, mely kíméletlenül elönt minden útjába kerülőt, eltüntetve annak eredeti színeit. Alig ocsúdunk fel ámulatunkból, már a másik és talán legkedveltebb hotelben, a Thang Lo-ban parkolhatunk le. A hallban a lépcsősor alatt csobogók, a teraszra vezető folyosón bambusznádliget hívja magára figyelmünket. A külső medence szélén nyugágyak várják a pihenni vágyókat.

A város különleges attrakciója a Hoan Kiem, a Visszaadott Kard tavának partján álló Vízibábszínház, ahol az országhoz fűződő legendákat, életképeket "vízenjáró" marionettfigurákkal jelenítik meg. A tó nevéhez is érdekes történet fűződik. A XV. század közepén a kínai Ming uralkodóház csapatai betörtek az országba, az akkor még fiatal Ly Thai To - vagy ismertebb nevén Le Loi - császár gondterhelten sétált a tó partján, és a lótuszvirágokkal beszélgetett. Virágait kérdezte, miként lehetne megvédeni az országot. Ekkor szájában díszes karddal egy teknős bukkant fel a vízből, majd így szólt: "Fogd ezt a kardot, és seregeid élén harcolva győzni fogsz!" A vietnámi Excalibur a kard birtokában kiűzte a betolakodókat országából. Hazatérte után újból a tó partján sétálva visszaadta a kardot az óriás arany teknősbékának, aki alámerült a tó fenekére.

5. Teknősbéka Pagoda A Thap Rua, a tó közepén, egy szigetecskén áll. Gyakran látható Hanoi jelképeként. A tó körül hangulatos sétány tekereg, helyenként hatalmas fák burkolóznak a léggyökereik alkotta köpenybe. Reggelente hat órakor a helyiek itt kezdik el hagyományos tornájukat, futnak és tollaslabdáznak. Közel van ide a régi Negyed, ami a XV. század óta áll keskeny utcáival, amelyeknek külön neve utal az egykoron itt nyílott üzletekre - Selyem, Rizs, Papír, Sülthal, Tészta és Ékszer utca. Manapság számos új és színes kis üzlet foglalta el elődeinek helyét. Selymet, szobrokat, vázákat és egyéb csecsebecséket áruló boltokat látogathatunk meg, és némi alkudozás után biztos találunk magunknak megfelelőt belőlük.

Az állig érő kínai vázáknál résen kell lennie a vásárlónak. A legtöbb váza fából készül és arra kerül a máz! A szobrok viszont igaziak, fából és kőből faragottak.

6. A világ nyolcadik csodája A Leszálló Sárkány öble 150 km-re és közel ötórányi autóútra van Hanoitól. Néha nagyot döccen az autó, ami kezdetben nem is tűnik fel, de egyre gyakrabban zökkenti ki az utazót a táj csodálatából. Nem az út rossz, hanem a parasztok úttestre rakott rizskévéin hajtunk át, akiknek így oldódik meg legolcsóbban a csépelés problémája, hiszen a buszok, teherautók súlyára és nagyméretű kerekeire bízzák ezt a feladatot. A délelőtt kifektetett kévéket késő délután begyűjtik, és a rizsszemeket összesöprik, majd zsákokba öntik.

Az öbölig még két komp is utunkat állja. A gyalogosforgalmat és a járművek utasait egy külön "karámba" terelik, csak innen lehet a fedélzetre szállni. Maga a komp ócskavas és lemezek kompozíciója, amit egy széllel-bélelt motoros hajó vonszol a túlpartra. Gyakori jelenség kompátkelőknél, hidaknál, vasútállomásoknál és bármilyen olyan helyen, ahol pár perc várakozásra kényszerülnek az utazók, hogy mindenféle ételeket, gyümölcsöket és italokat áruló gyerekek és asszonyok veszik őket körül. A várakozási időt kihasználhatjuk másképp is, ha lesétálunk a gát aljában csillogó halastavakhoz. A tó partján két lábával a vízben álló, düledező őrkunyhó áll. A gazda szeme innen figyeli az esetleg rabsickodásra vetemedő betolakodókat. Odébb bivalyok mártóznak meg a hűs vízben. Ha valaki a jellegzetes vietnámi életképet, a Gyermek a bivalyon címűt szeretné megörökíteni, akkor az ott álldogáló gyerekek pár szem cukorka és némi készpénz fejében eredeti, hamisítatlan és főleg spontán életképeket pózolnak. Odébb a parton betonhajó üzem bújik meg, ahol minden egyes munkafázist nyomon lehetett követni a különböző készültségi állapotban lévő hajókon. Szerkezetüket vashálóból formálják meg, majd betonból kiöntik, és végül az áradás emeli vízre a hajótestet.

A Ha Long - a Leszálló Sárkány öble smaragd víztükréből háromezer dolomitszikla emelkedik ki. A hatalmas sziklák évmilliókkal ezelőtt hegyláncok végeként süllyedtek a tengerbe. A monda szerint egykoron hódítók jöttek ide, fehér vitorlásokkal, lerombolták a pagodákat, házakat, kerteket, és igába akarták hajtani a vietek népét. Fent, az égben élő Sárkány szíve megesett a borzalmak láttán, és alászállt. Sziklákat dobált a vízbe, összezúzta a hajóhadat, majd amikor a kő elfogyott, testével állta útját a hajóknak. Így mentette meg az itt élőket, akik azóta tisztelik a Sárkányt, melyről az öböl a nevét kapta.