Dél-Amerika

PERU

Cuzco és a Machu Picchu

foglaljon most:                           utazás | repülőjegy | hotel & szállás

A reptérre érkezve meglepve tapasztalhatjuk, hogy legális árusok kokalevelekkel és teával kínálnak minket.

1. Manco Capac fölkapaszkodása Cuzcóban az első napon rövid sétánál többre akkor se vállalkozzunk, ha a kokateának köszönhetően erőnk teljében érezzük magunkat, mert ezzel a további programot tökéletesen tönkretehetjük. A magasság megszokásához mindenképpen szükség van pihenésre. A varázslatos világba érve persze nehéz megálljt parancsolni magunknak. Cuzco ugyanis a történelem, a tradíciók és a legendák városa. Többek között ezért olyan nehéz megállapítani, hol kezdődik a valóság, és hol ér véget a mese a valamikori inka birodalom fővárosának történelmében.

• A legenda szerint Manco Capac, az első inka, a Nap Fia utazásai során 1100 felé ért erre a területre, és egy aranyrudat nyomott a földbe, így helyezve le Cuzco, a Föld köldöke alapjait. A történetnek kétség kívül van valóságalapja, hiszen Manco Capac valóban az egyik legkorábbi inka vezér volt, és a XII. század környékén vált Cuzco az inkák fővárosává, de tagadhatatlan, hogy jóval ezelőtt más népek is éltek itt. Róluk azonban szinte semmit sem tudni, mint ahogy az inkákról magukról sincs túl sok történelmi adat, hiszen írott nyelvük nem lévén, minden múltbéli esemény rajzok és szájhagyomány útján maradt csak fenn.

Pizarro hódításait követően már rendben dokumentáltak a történések, de szépséghibájuk, hogy meglehetősen egyoldalúan próbálják igazolni a keresztény hit erőszakos terjesztésének szükségességét.

2. Tengerimalac és marhaszív Ezzel együtt Cuzcót a spanyolok által emelt gyönyörű templomok és épületek tovább gazdagították. A város különlegessége, hogy a mai kor stílustalan építészete nyomokban sem bukkan fel. Sok igen olcsó étterem kínálja a perui különlegességeket, és még az érzékeny gyomrúak is nyugodtan ehetnek bármit a főtt ételek közül anélkül, hogy gondjuk lenne belőle. Az igazi ínyenceknek ajánlott a sült tengeri malac vagy cuy, igazi inka különlegesség. Ezt legtöbbször egy nappal előbb meg kell rendelni. (Az állatok tenyésztését tévésorozat segítségével is népszerűsítik.) Az íze nem rossz, de sokat meg kell enni belőle, hogy úgy érezzük, valami került a gyomrunkba. Itthon azért nem erőltetném menübe ezt a fogást. Más helyi specialitás még a marhaszívből készült kebabszerű étel, az anicucho de corazon, a rocoto relleno, ami marhahússal zöldségekkel és fűszerekkel töltött paprika, valamint az adobóként ismert fűszeres húsleves. A chancho jól átsütött sertésborda, a gallina hasonlóan elkészített csirkecomb, a tamales pedig a banánhéjba csavart, sajttal vagy hússal töltött kukoricatészta-gombócot takar. Mindezeket kellemes kukoricasörrel öblíthetjük le. Vizet még tréfából se vegyünk a szánkba (fogmosáshoz se!), mert a hátralévő időben mély ösvényt taposhatunk majd az illemhely felé. (Nem úgy, mint a spanyolok elől a hegyekbe menekülő inkák, akik nyom nélkül eltűntek hódítóik elől.)

3. Száz éves felfedezés: a Machu... Megdöbbentő, de az inka kultúra továbbélését egy ideig még biztosító város romjait csak 1911-ben fedezte fel egy Hiram Bingham nevű amerikai történész, aki az Urubamba folyó völgyében élők elbeszélései alapján kitartóan kutatott egy elveszett város után. Machu Picchu azóta fogalommá vált. Június és szeptember között több mint 1000 ember érkezik ide naponta, a város mégis megőrizte levegőjének tisztaságát és a hely titokzatosságát. A legismertebb, de mégis legkevéssé ismert inka romvárost Cuzco felől élményszámba menő vonatozással érhetjük el. A muzeális értékű vagonok tetejére akár lámáikkal együtt is felkapaszkodó helyiek barátságosan fogadnak minden érdeklődő pillantást. Színes öltözetüket nem a turisták kedvéért viselik, a fotózásra és borravalóra legkevésbé esélyes, vasút mentén dolgozó földművesek is beállhatnának egy népművészeti bolt kirakatába.

Az állomáson nagy fazekakból kínált főtt kukoricát nyugodtan megkóstolhatjuk, cseresznyenagyságú szemei ízletesebbek az itthoninál. Az 1300 méter magasan fekvő völgyből az 1800 méteren épült Machu Picchuhoz célszerű busszal felmenni, hogy a 17 órai zárásig alaposan szemügyre vehessük a romjaiban is tiszteletet parancsoló fellegvárat. A klasszikussá vált fotókon a város mögött magasodó csúcs, a Huayna Picchu meghódítása hab a tortán. A két hegyet ötven méter hosszú, négy méternél nem szélesebb gerinc köti össze, majd elkezdődik egy eszelősen meredek lépcsősor, ami töretlenül kanyarog a 2700 méteres tetőpontig. Az ide menekült inkák megélhetésért folytatott heroikus küzdelmét bizonyítja, hogy az utat ők építették ki a teraszos fölművelés során. A kövekkel megfogott termőtalaj szélessége helyenként a harminc centit sem érte el.

Az utolsó métereken a szemem előtt már színes karikák táncoltak, de a szobányi hegytetőről elém táruló, 360 fokos körpanoráma minden fáradságért kárpótolt. A mélyben a kúp alakú csúcsot egyetlen kanyarral megkerülő Urubamba és a makett méretűre zsugorodott Machu Picchu felfoghatatlan együttest alkottak. A lábam alatti apró területet is folyton pásztázó szemem még lefekvéskor is izgatottan fókuszált.

A Machu Picchura eljuthatunk az Inka Trailen is, melynek legmagasabb pontja a 4200 métert is eléri, ez a gyalogtúra azonban három napig tart, és erősen próbára teszi a vállalkozók harci kedvét. (Talán nem véletlen, hogy Pizarro annak idején nem eredt a menekülők nyomába.)

Szebb búcsú el sem képzelhető Perutól, mint a hegyeken át visszavezető útról este megpillantani a mélyből minden irányba felfelé kapaszkodó Cuzcót. A kristálytiszta levegőben minden egyes lámpa külön kivehető, olyan az egész völgy, mint egy apró karácsonyfaégőkkel teleszórt fekete bársonytakaró.