Dél-Amerika

CHILE | ATACAMA

Az atacamai por és hamu

foglaljon most:                           utazás | repülőjegy | hotel & szállás

A legenda szerint egy juhait terelő, eltévedt pásztor találkozott itt magával az Ördöggel. A pokolbéli pedig egy sziklán túlra mutatott, az igaz út helyett a halálba vezetőt mutatva. Ezért hívják ezt a helyet Valle de la Muertének. A Halál Völgyének.

Annak ellenére, hogy a szikla valóban pokoli-vörös színárnyalatot kap a lemenő nap fényében, a látvány mégis inkább mennyei a sivatagból nézve. A tájat szél formálta rózsaszín sziklák uralják: a szikrázó homokból kitörve, háttérben a hamuszürke vulkáni csúcsokkal fenséges látványt nyújtanak. Az eget mindössze egyetlen néhány, az izzó kráterből felszállt gőzfelhő tarkítja.

1. A világ legszárazabb helye Imádom a sivatagot, - mondja kísérőnk, Juan, pont akkor, amikor felérünk a hegygerincre. Juant amúgy nem érdeklik a turisták, a lovak és a sivatag szerelmese. Ért a lovakhoz, és ez meg is látszik állatain. Nagyon különleges fajták, rendkívül szívósak. Miként maguk az itt élő emberek is. Chile északi része a világ egyik legszárazabb helye. Még a történelemben sem tesznek említést arról, hogy valaha is esett a környéken az eső. Ennek ellenére apró oázisok és zöld szigetek tarkítják a tájat, ezeket föld alatti folyók, valamint az Andokból leszivárgó olvadó hó táplálja.

2. Atacama erődítmény A térség felfedezésére induló kalandorok központja a San Pedro de Atacama erődítmény, mint missziós állomást a spanyolok alapították a 16. században. Ma a város egy poros határmenti település, alacsony épületekkel és homokos utcákkal. A város közepén álló fehér templom teteje kaktuszfából készült, az oldalkápolna a San Isidro nevet viseli, nem véletlenül, ő az esőpatrónusa. A fôutca nyugati vége a Valle de la Muerte-ra néz, a keleti pedig a Licancábur vulkán kúpjára. Akárcsak a sivatag többi erődítményét, a San Pedrót is örök ostrom alatt tartja az Atacama: a házakat mindig finom porréteg borítja, a homok megtelepedik a ruhákon, beleszáll a szembe, fülbe, orrba.

A város széli temetőben mintha a sivatag kerekedne felülre, alacsony sírok rendezetlen sorokban, keresztekkel és papírvirágokkal megjelölve. Itt igaz a bibliai mondás: "Porból lettünk, porrá leszünk." A katolikus templom és temető jellegzetes emlékei a régió újkori történelmének - bár a helyiek keresztény hitét erősen színezi a régi hiedelemvilág, például a Pacha Mama,  a Föld Anya hit. A fehér falakon látható háromszögletű ablakok a Licancábur szent vulkánt szimbolizálják.

3. A két vulkán Egynapos kirándulás pompás célja a Miscanti és Miniques, mindkettő egyszerre az ikertó és föléjük tornyosuló vulkánok neve. Gyönyörű látvány a tavak kristálytiszta vizében tükröződő vulkánpár. A szív és a tüdő itt már minden hirtelen mozdulatnál figyelmezteti az edzetleneket, hogy a szervezet nincs hozzászokva ehhez a magassághoz. A nap égeti az arcot, pedig a levegő hideg, és a feltámadó szél is csípős. Régen az egész terület Bolíviához tartozott, míg a 19. században egy háborút követően a győztes Chile annektálta az ásványkincsekben gazdag térséget. Bolívia értékes vörösrézbányáit vesztette el.

A diplomáciai kapcsolatok csak mostanság normalizálódnak, ennek egyik apró jele, hogy San Pedroból Bolíviába is át lehet már ruccanni. Chilét elhagyva az út nyílegyenesen vezetett fel a hegyre egészen 4500 méter magasságba. A vulkán szinte kettészeli a határt. A bolíviai kirándulás nem kínált különös látványosságokat, maga a kirándulás ténye a legizgalmasabb.

• Egy türkizkék tónál jólesik a kokateában áztatott kenyértekercs, a reggeli. A kokalevelek hatására gyengülnek a magasság keltette kellemetlenségek, a helyiek előszeretettel rágcsálják. A kirándulásról porosan és kiszáradva érkezik vissza Chilébe az utazó. A városba érve nőttön nő a boldogság, ahogy egyre közelebb kerül a frissítő zuhany. De előfordul, hogy a város a vízpumpa hibájából napokra víz nélkül marad. San Pedroban amúgy még a jobb napokon sincs éjfél után villany, csak a csillagok szórják fényüket.

4. Gejzírek A várostól két órányira található az El Tatio, a vulkánok szabdalta geotermikus területet. Gejzírekből feltörő gőzfelhők és fortyogó sártócsák borítják a tájat. Nincs se kerítés, se kijelölt út a tűzforró lyukak mentén, páratlan az élmény, de némi veszélyt is rejt a bugyborékoló sártócsák és a gőzölgő gödrök közötti séta. A vadon élő állatoknak sem könnyű az élete az Atacama sivatagban, a kiélezett verseny ellenére igen változatos a vadvilág. Találkozhat egy-egy kisebb csoport, félénk vicunassal, helyi lámafajtával, sivatagi rókákkal, akik Zorróként Z betűre hasonlító nyomokat hagynak hátra, miközben lyukakat ásnak a homokba. A sivatag közelében lévő sós tó, a Salar de Atacama bő madárvegetációnak ad otthont. Három flamingófaj él itt, amelyek apró, vulkán alakú fészkeket építenek, és a tóban élő halakkal táplálkoznak.

5. A belga atya múmiái Az élővilág alig változott itt az idők során, legalábbis ez derül ki az inka sziklafestményekből, amelyeket bárki megtekinthet. A festményeken lámák, róka, nandúk és kondorkeselyűk láthatók. Az Atacama szinte teljesen ismeretlen volt a világ előtt, amíg Gustavo Le Paige belga atya 1951-ben meg nem érkezett Afrikából, és el nem kezdte módszeresen felfedezni a sivatagot. Egy ősi síremlék feltárása terelte a figyelmet erre az archeológia által igencsak mellőzött kultúrára. A kíváncsiság lett a fő mozgatórugója Le Paige munkásságának, minden erejét arra fordította, hogy felfedezze a sivatag titkait, így nem csoda, hogy a házát kiszáradt múmiák díszítették. Munkássága csak 1980-as halála után vált nemzetközileg is ismertté, látványos Archeológiai Múzeumot alapítottak a városban, végrendeletéhez hűen, amely az Atacama elveszett világát mutatja be.

6. Atacamenos A helyiek Le Paige atya atacamai tevékenykedése során ismerkedhettek meg saját történelmükkel, őseik kultúrájával. A város legelőkelőbb lakosa, Ana Maria Baron archeológus hallgatóként érkezett, hogy kis ideig Le Paige atyával dolgozzon, de engedve a homok és a hegyek hívásának, megtelepedett Atacamaban. Ma egy szállodát vezet, amelyet első ásatása, a 3000 éves Tulor település után nevezett el. A kör alakú szobák és a helyi anyagok használata miatt a szálloda ősi településhez hasonlít, Ana Maria ezzel fejezi ki tiszteletét és rajongását az Atacama múltja iránt.

Azok az emberek, akiket manapság atacamenos-nak neveznek, körülbelül ugyanakkor telepedtek le ezen a területen, amikor a kereszténység megszületett. Kifinomult kultúrájuk bizonyítékai, a sziklafestmények és az apró kőszobrok máig láthatók. Amikor a spanyolok 1540-ben megérkeztek ide, már inka kultúrával találkoztak, azonban az inkák is csak körülbelül 100 évvel azelőtt jelentek meg, és olvasztották az atacamenosokat birodalmukba. Bár az inka uralom rövid ideig tartott, mégis több brutális és sorsdöntő csatát vívtak itt a spanyolokkal. Az első ezredforduló óta az Atacama erődítései biztos pihenőhelyül szolgáltak a helyi kereskedők, vadászok, pásztorok és az Andokba tartók számára.

Ma már neves szállodák, remek éttermek, sőt még internetkávézók is megtelepedtek San Pedróban, amely ennek ellenére is érintetlennek és romlatlannak látszik. -top7