Dél-Amerika

BRAZÍLIA

Az Amazonastól az Iguacu vízesésig

foglaljon most:                           utazás | repülőjegy | hotel & szállás

A természeti adottságai miatt városfejlesztési szempontból nehezen kezelhető Rio, és az embert befogadni sehogy sem akaró Brazília mellett az ország igazi központja Sao Paulo.

A gazdasági fejlődés itt a leglátványosabb, a lüktető tempón érezni, hogy itt mindenki az üzletre koncentrál. Ezt jelzik a sűrűn landoló repülőgépek is, melyek egyes területek megközelítése szempontjából az egyetlen alternatívát jelentik. Ha nem sajnálunk a dollárt egy belső légibérlet vásárlására, akkor újabb fantasztikus élményekkel lehetünk gazdagabbak. 

1. Manaus, Riótól közel háromezer kilométerre északnyugatra fekszik az Amazonas és a Rio Negro találkozásánál. Az 1669-ben portugálok által alapított városról sok minden elmondható, csak az nem, hogy turistaparadicsom, de az Amazonas-vidék csodaországának kapujaként megkerülhetetlen állomás, mivel innen indulnak a dzsungeltúrák. Valójában piszkos, kellemetlen, és a bűnözés melegágya. A növényzetet és az állatvilágot a környéken az építkezések miatt a város körül több száz kilométeres körben szisztematikusan kiirtották.

Egy éjszakát általában el kell a városban tölteni. Feltétlenül nézzük meg azonban - a több, valamikor impozáns spanyol stílusú épület mellett - az 1896-ban épített, valóban csodálatos operaházat, mely az egykor virágzó kikötőváros szebb napjait idézi. (keddtől szombatig 10-17-ig tart nyitva, a belépő ára 3 $.) A kikötő és a mellette elhelyezkedő piac sokszínű tarkaságában minden kapható, de élelmiszert semmiféleképpen ne vegyünk!

Említésre érdemes látnivaló még az Indián Múzeum (nyitva hétfőtől péntekig 8-12 és 14-17 óra között) ahol az őslakosok valamikori életével ismerkedhetünk meg. A város felfedezésének legbiztonságosabb eszköze saját két lábunk. A szállodai szobában értéket semmiképpen ne hagyjunk, a hátizsákot, a vállra akasztott táskát, a farzsebbe tett pénztárcát felejtsük el! A városból több dzsungeltúra is indul, melyek általában kettő-nyolc naposak. A célpontok Manaustól 30-1000 km távolságokban fekszenek.

2. Ariaú Jungle, egyike a legkedveltebbeknek, Manaustól három órányi hajóúttal érhető el a Rio Negrón. Az Ariaú folyón épített igazi dzsungel-szállodában eltöltött néhány nap alatt közelebb kerülünk a természethez mintha tucatnyi botanikus kertet látogatnánk végig. A második legnépszerűbb brazil célponthoz az Iguacu vízeséshez (Foz Do Iguacu) Manausból szintén jókora repülőúttal juthatunk el. Jól nyissuk ki a szemünket, mert elképzelhető, hogy soha többé nem fordul elő velünk az, hogy fél napon keresztül folyamatosan dzsungel fölött repüljünk.

Szinte hihetetlen, hogy 10 000 méter magasságból sem kerül más a látóterünkbe, mint gőzölgő dzsungel, amit fényes szalagként bővizű folyók szelnek át. Mindez annak ellenére, hogy egészen a legutóbbi időkig generációkon át folyt az erdőirtás Brazíliában. Ennek elrettentő eredményét láthatjuk a mesterségesen létrehozott főváros, Brasília körül is, ahonnan mára eltelepült az, aki ehette.

3. Brazília 1957-ben Juscelino Kubitschek elnök utasítására kezdték meg az új főváros építését. Alig három év elteltével 1960. április 21-én lett hivatalosan Brazília Brazília fővárosa. Robert Hughes építész kritikus szavai hűen tükrözik a valóságot, Brazília egy utópisztikus horror. Az erőt akarta szimbolizálni, de csak az építészeti elképzelések múzeuma lett. Az íróasztalok mellett készült, mérnöki pontossággal milliméterre megtervezett város tökéletesen mutat a papíron és a fényképeken. A huszadik századi történelem legnagyobb volumenű építkezésével létrehozott város a járműveknek és a légkondicionálóknak készült. Csak az embert felejtették ki a tervezésből. Mindent a helyére terveztek. Ezért aztán sehol nem maradt egyetlen szál fa sem, körös-körül tűz a nap, a fémvázas, üvegbetétes épületekben úgy festenek a bent dolgozók, mint egy hermetikusan elzárt laboratóriumban a kísérleti állatok.

• Minden monumentális, gigantikus, s nagyon nehéz látnivalót kínálni az utazó számára egy múlt nélküli, leginkább űrközponthoz hasonlítható városban.

Az építészeti műremek" szinte kizárólag munkahely, vagy legfeljebb hétközbeni tartózkodási hely az ott lakók számára. Hét végére szinte kiürül a város, mindenki menekül valami emberközelibb környezetbe. 1987-ben az UNESCO világörökség-listájára, mint a század modern építészetének emlékét jelölték. A döntőbizottság egyhangúlag elutasította a javaslatot.A megérkező utazó sem érezhet mást, mint amit Jurij Gagarin - pedig ő azért látott egy-két érdekeset odafönt az űrben - mondott Olyan érzésem volt, mintha egy másik bolygóra érkeztem volna".

Szállást a városban 8-100 $ között találhatni.A nemzetközi repülőtér a központtól 12 km-re fekszik. Az Aeroporto jelzésű busz negyedóránként indul , taxival az út 15 $-ba kerül. A Nemzeti Park valóban csodálatos, de kissé zsúfolt. 9-17óra között látogatható. Szerencsére a kontinensnyi országban még sok olyan terület maradt, ahol az ember elfelejtheti, hogy társai mit vétettek a természet ellen. Brazília ma már sokkal bölcsebben gazdálkodik természeti kincseivel, mint a múltban. A sebek gyógyításához persze a szamba és a foci elengedhetetlen kellék.

4. Iguacu vizesés Az Argentína, Brazília és Paraguay határánál kanyargó Iguaqu folyó alkotta vízesés szépségéről (méretei alapján szélesebb, mint a Victoria-zuhatag és magasabb, mint a Niagara-víz esés) lehet mesélni, lehet fényképeket, videofelvételeket mutogatni, a természet itt megmutatkozó erejét azonban csak az értheti meg, aki személyesen látta, hallotta hangját. A főág 275 kisebb vízesés közel három kilométeren követi egymást, s 80 méter magasból lezuhanva egyesül újra, hogy a szakadéktól három kilométerre már ismét csak egy lustán hömpölygő, unalmas folyó legyen.

A vízesést és környékét az UNESCO 1986-ban a világörökség részének nyilvánította. Robert de Niro főszereplésével itt forgatták a Missio című filmet, melyben ugyan csak töredékét mutatták, a nézők lélegzete mégis elakadt a fantasztikus látvány hatására. Ha nem szervezett túrán veszünk részt, a városból a ,,Cataratas" busszal juthatunk a vízeséshez, mely 8-18 óra között két óránkét indul. A Nemzeti Parkba a belépő másfél dollár.

Az argentin oldalra mindenképpen menjünk át, mert a legszebb panoráma onnan tárul elénk. Ha nem sajnálunk 50 dollárt egy helikopteres túrára, akkor olyan csodát láthatunk, amit még unokáinknak is mesélni fogunk. Az élmény még fokozható, ha szálláshelyül a brazil oldalon, a főágtól kb. 2 kilométerre fekvő Hotel das Cataratast választjuk.

A vad romantika kedvelőinek igazi szentély a Rio Negro és az Ariau folyók találkozásánál épített dzsungelszálloda: az Ariau Jungle Tower. Az Anaconda című film forgatásának helyszínén érintetlen természet, végtelenül gazdag növény- és állatvilág várja a látogatót. A cölöpös kőn és a dzsungel fáin rögzített negyven szobát függőfolyosók kötik össze, a legmagasabb fa tetejére épített Tarzanház a nászutasok lakhelyéül szolgál. A szobákban elhelyezett ismertetőre elefántot rajzoltak a vendéglátók. Alatta a szöveg:

• Ha elmegy, kulcsra zárja maga mögött az ajtót! Ha nem teszi könnyen : azt hiheti, hogy elefántok jártak a szobájában, pedig csak a majmok látogattak el Önhöz.

Hát igen, a dzsungel egy olyan állatkert, ahol a látogatók vannak rács mögött.
Mike, a szakavatott idegenvezető segítségével aztán mindent meg tudhatunk a környék élővilágáról. A szemcsepp alapjául szolgáló gapuicserje, a halölő (esetleg az ellenség számára kútméregként használt) tsimbo, a rejtett ösvényeken haladva egy csomó ehető növény mellett megismerhetjük az indiánok szúnyogriasztó, vérzéscsillapító, vagy abortáló szereinek forrását is.

Csónakban ülve piranhát és a macskahaat is foghatunk segítségével. Ha ezt megtettük már azt is tudjuk, hogy nem minden hal néma. A fogakkal igencsak felszerelt falánk ragadozó köcsögdudára emlékeztető mély, szaggatott hangot hallat, a macskahal pedig tökéletesen nyávog. Mike éjszakai aligátorvadászatra is elviszi a bátor jelentkezőket, ahol anatómia előadást is tart a rövid időre a csónakba emelt állat "segítségével".

A környék leglustább állataival azonbani az étterem körül ismerkedhetünk meg. Akit mondhatatlan nevű, csíkos farkú, hosszú orrú szőrmókok az előtérben heverészve várják, hogy a turisták kihozzák szóurukra a maradékot. Ha valaki az előtérben egy pohár itallal leül egy padra, annak résen kell lennie, mert azt egy óvatlan! pillanatban biztosan elemelik mellőle, hogy szakszerűen fogva fenékig kiigyák tartalmát. Lehet az kóla, kávé, vagy koktél, egyre-megy. Az egész dzsungel: fölé emelkedő kilátótoronyból végignézett naplemente méltó befejezése az Ariau Jungle Tower-ben tett látogatásnak.