| BAHAMÁK |
| Akár a régivágású mennyország |
|
|
foglaljon most: utazás | repülőjegy | hotel & szállás
|
|
| A Bahamákon csak egyféle időszámítás létezik: az idő, amit itt töltesz, soha nem elég. |
Lewis Carroll aztán igazán otthon érezné magát Harbour Island-en. Olyan ez a parányi sziget, mintha átléptünk volna azon a bizonyos csodatükrön, követve Alice-t a csodák országába. Már az odaúton is feltűnt, hogy a Bahamák ezen szegletében valószínűtlenül mások a méretarányok. A színes játékhajó hőmérsékletében és mélységében egyaránt fürdőkádat idéző tengerfolton át szállítja utasait a mindössze tizenkét négyzetkilométernyi földpöttyre. Dunmore városának főutcája igazából egy széles, jól kiépített ösvény, autók helyett pedig kis golfkocsik zötyögnek fel s alá. Olyan parányi a város, hogy csigatempóban császkálva is lehetetlen elkésni, de nincs is honnan. Kivéve vasárnap, amikor mindenki a hét templom egyikébe siet.
1. Se kulcsmásoló, se zár A sziget történelmét 1647-ig vezette vissza a helyi metodista templom sekrestyése. Ő a sziget nem hivatalos történetírója. Mindent összegyűjtött, amit érdemes tudni a sziget "modern kori" eseményeiről (a legjelentősebb botrány talán az volt, amikor a város névadója, a brit kormányzó 1796-ban egy vita hevében kupán találta billenteni az egyik helybeli lakost, mire a közfelháborodásnak engedve azonmód visszahívták Angliába), majd kerek hét oldal terjedelemben meg is írta azt. Hát igen. Múlt, jelen és jövő egybemosódik itt.
Harbour Island a hagyománykedvelők, a romantikusok és a régivágású emberek mennyországa. A kulcsmásolóknak viszont egyhamar felkopna itt az álla, hiszen senki nem zárja be háza ajtaját. Rendőrök azért biztos akadnak, de komolyan veszélyeztetett, ritka fajta lehet, mert egyet sem látni. De kinek is jutna eszébe bármi törvénybe ütközőt tenni egy olyan helyen, ahol a tengerpart homokja és a csipkés balusztrádokkal ékes viktoriánus babaházak falai egyformán bűbájos halvány kagylórózsaszínben pompáznak, mintha örök naplemente ragyogná be a szigetet.
2. Leopárdbőrős rendőrzenekar Persze Harbour Island csak egyike a Floridától délkeletre fekvő Bahamákat alkotó 700 szigetnek. Ezek közül a legismertebbek Grand Bahama és New Providence, amiket "in", azaz belső szigetekként szoktak emlegetni. Itt él a "bennszülött" lakosság legnagyobb százaléka, és ez a terület a legmozgalmasabb. Hiába, az Egyesült Államok csak egy ugrásnyira van innen, telefonon pedig még annyira sem, hiszen a Bahamák nemzetközi hívószáma megegyezik a "nagy testvérével". Az egyébként csupán közepes méretű New Providence sziget északi partján fekszik Nassau, a főváros, ami valójában egyetlen gigantikus Disneyland, mentesen annak profitvadász műboldogságszagától. Hihetetlen, mennyi minden látni- és élveznivaló zsúfolódik itt össze.
A Bahamák Riviérájaként emlegetett Cable Beach (azaz Telegráf-part, ahonnan a Bahamák első táviratát küldték 1892-ben) hófehér homokú strandjai és ódon villái között modern luxushotelek magasodnak, az ország első golfklubja és a karibi szigetvilág legnagyobb sportfogadóirodája pedig egymás tőszomszédságában várják a sportért - igaz, más-más értelemben - lelkesedő turistákat. A városközpont már hagyományos képet mutat. Itt az Újvilág első köztársaságának három évszázados történelme teljes töménységében zúdul ránk. A kormányzói palota tipikus példája a bahamai-brit és az amerikai gyarmati stílusok keveredésének. Szombatonként a rózsaszínű épület előtt álló büszke Kolumbusz-szobor felügyeli itt a rendkívül látványos és népszerű őrségváltást, amelyet a fehér, csúcsos sisakot viselő, leopárdbőrben pompázó bahamai királyi rendőrzenekar kísér.
3. A hatszáz (!) éves kolostorrom titka. Kevésbé zajos élményt ígér a közeli George Street-en található székesegyház, illetve a távolabbra fekvő, XIV. századi kolostorrom. Nem elírás a dátum: a romokat még a húszas években vásárolta meg Franciaországban és szállíttatta Amerikába a sajtómágnás W. R. Hearst. Jelenlegi - remélhetőleg végső - helyére negyven évvel később került. Az eredetiség teljes és nyilvánvaló hiánya azonban nem akadályozza meg a turistákat abban, hogy itt újítsák meg házassági fogadalmukat, vagy csak gyönyörködjenek a mesterien faragott kövek között előbukkanó nassaui öböl panorámájában. Az egész város legfőbb vonzereje azonban talán nem is építészete, hanem az a látvány, ami az öreg víztorony kilátóvá alakított tetejéről tárul elénk. Nassau ugyanis egyszerre nyüzsgő, csillogó trópusi metropolisz, kedves, színes kisváros és eldugott falucska az őserdő közepén. Bármerre nézünk, sűrű növényzet öleli körbe a házakat.
-
Hatalmas pálmafák jelölik a lakott terület határát, emlékeztetve arra, hogy mindaz, amit ebben a városban átélünk, csupán ráadás.
4. Sótelepek rózsaszín flamingókkal A lényeg maga a természet, pontosabban az, ahogy azt a Bahamákon megőrizték. A külső (out) szigetek varázsereje pontosan ebben rejlik. Némelyik közülük kifejezetten nagy - mint például a csoport legnagyobb, ám legritkábban lakott tagja, Andros, ahol a mangrove mocsarak és az óceán találkozása tökéletes életteret biztosít a trópusi tenger őshonos élőlényeinek és a kevésbé őshonos búvárkedvű utazóknak. Vannak aztán persze alig talpalatnyi, a tengerből épp hogy csak kiemelkedő sziklaszirtek is, de a tucatnyi nagyobb, lakott szigeten a civilizáció és az érintetlen vagy eredeti állapotában helyreállított természet aránya gyanúsan közel áll az ideálishoz.
Jó példa ez utóbbira Grand Inagua, a legdélibb sziget. Itt az ötvenes években kihalás fenyegette a rózsaszín flamingókat. Megoldást csak az egész sziget védetté nyilvánítása hozott: a flamingóállomány félszázezerre nőtt, de jól érzik itt magukat a pelikánok és egyes ritka gémfajok is.
5. Harminc apró sziget patkó alakban Egy másik szigetpáros, a Bahamákat északról lezáró Abaco egyformán híres Hope Town piros-fehér csíkos világítótornyáról és a közel öt kilométer hosszan húzódó, páratlanul gyönyörű strandjáról. A keskeny földsávon jószerivel csak hajóval vagy repülővel lehet közlekedni, mivel csupán egy főút húzódik végig a sziget gerincén. Ennél is kisebb hasznát látja az ember szárazföldi járműveknek a Berry-szigeteken. A 30 apró földdarab patkó alakban terül szét. Többségük magántulajdonban van, de látogathatóak. Hihetetlenül gazdag halállomány él itt a félkörbe zárt óceánban: vitorláshalak, tonhalak és marlinok kísérik a hajókat, a szárazföldön pedig különleges madarak fészkelnek, fittyet hányva a tulajdonjogra.
6. Hemingway és Sidney Poitier És ha már a halaknál tartunk: tudták, hogy Hemingway klasszikusát, az "Öreg halász és a tenger"-t Bimini ihlette? A Bahamák kapujaként is emlegetett sziget 1935-ben ejtette rabul az írót, a Compleat Angler Hotelben állandó kiállítás látható az egykori szállóvendég személyes tárgyaiból. A hírhedt karibi kalózok persze a Bahamákon is otthagyták kezük (illetve kampójuk) nyomát. Cat Island a legenda szerint egy tengeri rablóról kapta nevét, mégsem erről nevezetes. A tökéletes turisztikai adottságai ellenére teljesen kiépítetlen szigetet egy bizonyos Jeromos atya választotta valaha lakóhelyéül, remetelakja a mai napig kivételes állapotban áll egy magaslaton.
Lehetetlen felsorolni, mi mindent kínálnak a Bahamák... Nem szóltunk még például Grand Bahamáról sem. Pedig ez a másik belső sziget, amellett, hogy a fővároshoz mérhető kulturális és szórakoztató iparral kényeztet, hihetetlen élményeket nyújt a természet szerelmeseinek is. Mert hát viszonylag ritkán adatik meg, hogy puszit nyomjunk egy delfin orrára. Hogy nehézbúvár-öltözetben sétáljunk a korallszirtek között. Vagy hogy kézből etessünk cápákat - igaz, viszonylag ártalmatlan fajokat, de hát ezeknél az őskorból ittragadt ragadozóknál soha nem lehet tudni...
7. Hínár A helyi szlengben így nevezik a turistát. Gyanútlan ember, aki csak sodródik az élet tengerében, és ha szerencséje van, a víz partra mossa a Bahamákon. Aztán jön egy újabb dagály, és a szerencsétlen visszaúszik a valós életbe. Nem tudom. Azt hiszem, a tápláléklánc csúcsáról, ahol ugye ebben a bizonyos valós életben vagyunk, szívesen visszasüllyednék annak aljára, csak hogy megint partra vessen az óceán. Hogy mikor, nem számít. -top7
