| ALBÁNIA |
| Fel ne ébredj, Csipkerózsika! |
|
|
foglaljon most: utazás | repülőjegy | hotel & szállás
|
|
| Egy ősi föld, amely igazi kuriózum Európában, s amelynek sikerült megőriznie kultúráját úgy, hogy annak minden egyes eleme a sajátja. |
Hosszú elszigeteltségéből fakadóan Albániában még minden határozottan albán: a jón part csodás, érintetlen strandjai, köztük Saranda, az ősi Berat és Butrinti, de a tiranai utak őrült forgalma is. A pottyantós wc-ket már bezárták, s a bárok nyitva állnak a vendégek előtt, akik koktélt szürcsölve hallgathatják az aktuális rock bandákat, de Észak-Albánia kopár hegyeivel és időszakos viszályaival őrzi régi hírnevét - vad határ.
1. Berat Albánia egyik legősibb és legszebb városa az egymásra épült, fehérre meszelt, sokablakos házairól ezerablakú városnak keresztelt Berat. A legenda szerint két óriás, Tomorr és Shpirag összekülönbözött egy berati leányon, és birokra keltek.
Tomorr kardjával addig kaszabolta a másik gigászt, míg az tetőtől talpig sebektől vérzett, de a heves harcba nemcsak ő, de Tomorr is belepusztult. Az óriások heggyé váltak, s az őket sirató leány könnyeiből fakadt az Osum folyó. A robusztus hegyóriások szeles időben különösen lenyűgöző látványt nyújtanak a felhők közül kibukkanó fellegvárral és minaretekkel. Már az i. e. 3. században erődöt emeltek ide az illírek, melyet Antipatrea-nak neveztek... a 9. században a bolgárok foglalták el a várost. A 14. században bevonuló szerbek nevezték el Beligradnak, azaz fehér városnak - némelyek szerint innen származik a város mai neve. Később, egészen 1912-ig török fennhatóság alatt állt.
Egy rövid időre 1944-ben Berat volt a felszabadított Albánia fővárosa. A város fölé magasodó sziklára épült várnegyed, a Kala kínálja a legtöbb látnivalót. A fellegvár bejáratát barbakán védi, s a szinte épen megmaradt fal által közrezárt területen, a várnegyedben évszázados épületek találhatók: a Vllahernai Szűz Mária-(Kisha e Shën Marisë Vllahernës) és a Szent Mihály-templom (Kisha e Shën Mihalit, mindkettő 13. századi), a Szentháromság-templom (Kisha e Trinitetit të Shenjtë) s a 16. századi albán festő, Onufri freskóival díszített Szent Tódor-templom (Kisha e Shën Todrit).
2. Shkodra A montenegrói határnál, a Balkán legnagyobb tavának partján s impozáns hegyek közt fekszik egy másik ősi város, egykor kereskedelmi utak kereszteződése, máig az albán katolicizmus központja, Shkodra. Legfőbb nevezetessége az illír időkre datálható, de mai alakjában középkori Rozafa vára. Az albán Kőmíves Kelemen-legenda szerint a várat építő három kőművesfivérnek be kellett falaznia a legkisebbik feleségét, Rozafát, hogy amit nappal felépítettek, éjszaka le ne omoljon...
A 19. században földrengések módosítottak a város látképén, melyek megváltoztatták a Drin folyását, ami aztán többször elárasztotta a város középkori központját, amely 2 kilométerre eltolódott. Az újjáépített város később katolikus érseki székhely lett, s modern központjában építették fel Albánia legnagyobb katolikus templomát, a Szent István Székesegyházat.
3. Tirana Az albán főváros remek példája annak, milyen csodákat művelhet az ember egy vödör festékkel. A szürke és lepusztult kommunista blokkházak ma a szivárvány színeiben pompáznak - narancs-vörös csíkokat, hipnotizáló pink-lila karikákat vagy éppen a szemet megtévesztő színes kockákat festettek a házfalakra - a város képét színesítendő.A városközponti sugárutak változatos látnivalókat kínálnak, melyek a török, az olasz vagy éppen a kommunista múltnak állítanak emléket. A városban rengeteg bár és klub várja a szórakozni vágyókat. A közlekedés állandó problémát jelent, és a káosz a gyalogosokat is eléri. Minden nap utat ásnak valahol, és nagyon nehéz eldönteni, hol ér véget az útkarbantartás, s hol kezdődnek a gödrök...
4. Butrinti A Jón-tengert a Butrinti-tóval összekötő Vivari-csatorna partján, Korfu szigetével szemben található a romváros, Butrinti. Vergilius elbeszélése szerint a települést Priamosz király fia, a trójai Helenosz alapította, aki Andromakhét nőül véve nyugatra menekült Trója eleste után. A történetíró Dionüszosz szerint az új hazát kereső Aeneas is megfordult Buthrotonban. Egy harmadik legenda alapján Aeneas Kerkürába tartva megpihent itt, és Trójából való megmeneküléséért hálaáldozatot kívánt felmutatni az isteneknek. A megsebesített bika azonban kitört az emberek gyűrűjéből, s a közeli csatornát átúszva holtan rogyott össze a túlparton. Aeneas ezt isteni jelnek vélte, és megalapította Buthroton városát.
A város épületei az elmúlt kétezer év történetének valamennyi korszakát megidézik. Az görög időkről tanúskodik a Kr. e. 4. századi Aszklépiosz-szentély, a széles promenád az Oroszlán- és a Szkaiai-kapuval s a száz évvel fiatalabb színház. A római uralom korából fennmaradt egy 1–2. századi mozaikpadlós fürdő fűtőteremmel, valamint egy gymnasium (testgyakorló hely). Az ókeresztény kor tanúi a bazilika és a mozaikpadlós keresztelőkápolna, illetve egy helyi nemesember 5. századi lakóháza, a Trikonk-palota. A Velencei Köztársaság idejéből a 18. századi őrtorony, és a magaslat tetején lévő kastély maradt fenn. A romok csodás környezetben, egy hatalmas nemzeti parkban rejtőznek. Érdemes legalább három órát itt tölteni, hogy felfedezhesse és átélhesse e legendás helyet.
5. Durrës Az Adriai-tenger partján, Tiranahoz közel fekszik Durrës, amely több kilométer hosszú tengerpartjával és történelmi emlékeivel kedvelt turistacélpont. Aki idelátogat, nem hagyhatja ki az i. sz. 2. századra datálható római kori amfiteátrumot, amelyet csak a 20. században fedeztek fel, pinceásás közben. Az amfiteátrumot, és a nézőtér alatti, díszes mozaikos kápolnát azóta teljes egészében feltárták. A várost görög telepesek alapították, s az i.e. 3. században vált a Római Birodalom részévé. Durrëst Aphroditénak (majd Vénusznak) szentelték, s a szerelem istennőjének képeivel ma is tele vannak a múzeumok.
6. Saranda Az Albán Riviéra déli végpontja, karnyújtásnyira Korfutól, Butrinti szomszédságában fekszik az egyik legszebb albán tengerpart büszke birtokosa, Saranda. Domboldalra felkapaszkodó mesés házikók, apró csónakok raja a kék tengeren, 290 napsütéses nap az évben - idilli helyszín a teljes kikapcsolódáshoz. Az ókorban kikötőként szolgált. A városfal egyes részei a római időkből máig fennmaradtak. Bizánci nevét - Ajii Szaranta - Sebaste negyven mártírja után kapta. A történet szerint 320-ban Lucinius megparancsolta katonáinak, hogy tagadják meg Jézust.
Ám negyvenen közülük nem áldoztak a pogány bálványoknak, ezért vértanúhalált kellett halniuk, s a bizánci egyház Ajii Szarantában templomot emeltetett tiszteletükre. Innen ered a város Velencei Köztársaság korabeli neve is: Santi Quaranta. Sarandát a későbbiekben is gyakran átkeresztelték, az olasz megszállás idején pedig Mussolini leánya után Porto Eddának hívták.
A város mellett található a hipnotikus tó, a Kék Szem Forrás (Syri i Kalter), mely nevét onnan kapta, hogy partjának kék, éles szegélyei a szem íriszére emlékeztetnek. A tó táplálja a Bistrica folyót, s mélysége máig ismeretlen. A tölgyfák árnyékában a Kék Szem Forrás partja tökéletes helyszín egy piknikhez.
7. Vlora Az Adriai- és a Jón-tenger találkozásánál, a Sazan-sziget és a Karaburum-félsziget által védett Vlorai-öböl partján fekszik Durrës után Albánia második legjelentősebb kikötővárosa, Vlora. Az egyik legrégebbi albániai település, az i. e. 6. században alapították kerkürai és korinthoszi görögök. A város fő látnivalója az 1542–1557 között épült Murád-mecset (Xhamia e Muradi), és a függetlenségi emlékmű. Ez utóbbi a város szülöttének, Ismail Qemalinak állít emléket, aki 1912. november 28-án itt kiáltotta ki Albánia függetlenségét, vezetésével itt működött az ország első kormánya, s Vlora lett Albánia első fővárosa.
Az 1990-es években a város a tengeri csempészet melegágyává vált, az olasz partok közelsége s az albán hatóságok nemtörődömsége kedvező helyzetet teremtett az áru-, drog- és fegyvercsempészetnek. De a feketegazdaság fel is lendítette a város gazdaságát, s Vlora ma Albánia egyik infrastrukturálisan legfejlettebb városa. Pálmafák övezte sugárútjaival s kristálytiszta tengerpartjával egyre kedveltebb a turisták körében is.
