Európa

Aligha véletlen, hogy Spanyolország e történelmi tájegysége, főleg pedig a vidék legismertebb és legnagyobb városa, Sevilla, egész sor híres ember - és több dráma-, regény és operahős kedvenc tartózkodási helye volt.

1. Carmen és Don Juan Gondoljunk csak a sevillai borbélyra: már Figaro is e helyt "vitte az ügyeket" a XVIII. században. Itt jött létre továbbá az a nagy találkozás, amely aztán egy megrázó történettel tette gazdagabbá az operarajongókat.

1830-ban látogatott Sevillába a kor egyik legnagyobb drámaírója, Prosper Merimée. Megnézte a világhírű királyi dohánygyárat is - az intézmény olyan pazar volt, mint egy palota, számtalan belső udvarával és szökőkútjával, és a tűzveszély miatt kizárólag kőből épült falaival -, s eközben föltűnt neki egy rövid szoknyás, gyönyörű, ifjú cigánylány. Szemtelen magatartásával, ringó csípejével és a fogai között viselt hófehér szegfűvel mágnesként vonzotta a férfitekinteteket. Rövidesen megszületett a Carmen-legenda... És harminc évvel később Bizet-nek köszönhetően operaként világhírűvé vált. A közkedvelt jelenetek közül nem is egy éppen a dohánygyár valamelyik csarnokában játszódik. Az épület egyébként ma a sevillai egyetem része, és fikarcnyit sem veszített pompájából.  

A másik világhíresség, Don Juan is ebből a városból indult hódító útjára. 1662-ben Sevilla Spanyolország legnagyobb településeként fénykorát éli. Nemesfémben hihetetlenül gazdag, de ugyanígy zsiványokban sem szenved hiányt. Az írói vénával megáldott Gabriel Tellez szerzetes ekkor adta ki Tirso de Molina álnéven az első Don Juan történetet, amely aztán Moliére-től Byronig oly sok alkotót megihletett.

Ráadásul az őstörténet megjelenése után harminc évvel egy férfiú nekiindult Sevilla utcáinak, és magára öltve a nagy szívtipró alakját, a gyakorlatban végig is élte annak kalandos életét. A kápolnából, ahol megfordult, mára templom lett, valóságos múzeum, csodálatos, értékes festményekkel, a menedékből pedig a Hospital de la Santa Caridad kórház. A kórház épületébe egy patión - úgynevezett belső udvaron - keresztül lehet bejutni, márványoszlopokon nyugvó, vörös és okkerszínben pompázó árkádok alatt, s a mai napig a legszebb látványosságok közt tartják számon. Sevilla köztudott - és kevésbé ismert - varázslatos látványosságaitól csak nehezen szakad el a látogató.

A város visszavonzza azt, aki csak egyszer is beszippantotta a levegőjét. Minden alkalommal más arcát mutatja és a forró hangulatú andalúziai éjszakák arra késztetik az utazót, hogy maga is Don Juan nyomdokaiba lépjen, legalább képzeletben, és újra és újra bebarangolja ezt a csodálatos várost, megbámulva annak minden látványosságát.

2. Sevillai látnivalók Ha csak egy napra tér be az andalúz fővárosba, nem csodáljuk, ha bizonytalan, mi mindent kellene megnéznie és átélnie. Elkel egy kis segítség.

* Az Áprilisi Hétköznapok (Feria) Az Áprilisi Hétköznapok igazi ereszd el a-hajamat látványosság, az egy hetes szigorúan önmegtartóztató Semana Santa (Húsvét Hete) után a sevillaiak egy hétig fodros, pettyes flamenco kosztümeikben pompáznak, a folyóparton menetelnek és egész éjszaka szórakoznak. 

* La Giralda A város talán legfigyelemreméltóbb jellegzetessége a la Giralda, a mórok által emelt hatalmas torony. Eredetileg egy mecset minaretjeként funkcionált, később alakították át a világ legnagyobb gótikus katedrálisának harangtornyává. A tetejéről fantasztikus kilátás nyílik a városra.

* Plaza San Salvador A gyönyörű, reneszánsz stílusú Plaza San Salvador nyugati oldalán lévő kávézók ideális reggeliző helyek. A felkelő nap első sugarai ide érkeznek. A napot kávéval, egy tányér forró churrossal, és hosszú cső alakú apácafánkkal, (speciális andalúzai édességgel) kezdeni csak jót jelenthet.

* Mária Lujza Park (Maria Luisa Park) A délutáni forróság elől vagy az esti program előtt érdemes betérni Sevilla rendkívül elegáns parkjába, a Mária Lujza Parkba. Nincs is talán kellemesebb, mint a hűvös, árnyékos padokon ülve hallgatni a közeli s gyönyörű vízesések moraját.

* Bar Modesto Mivel a tapas felfedezését is a városhoz kötik, nem csoda, ha rengeteg alkalom kínálkozik a tapas megkóstolására. De a legjobb hely mégis a Bar Modesto, a Santa Cruz negyedben, ahol majdnem valamennyi elképzelhető tapas megtalálható.

* La Carbonería A Ferianon, a húsvétot követő őrületen kívül Sevillaban nem nagyon lehet flamenco zenét hallani, a legtöbb szórakozóhelyen csak a legújabb, javarészt felejthető divatzenét adják, az igazi helyett. A La Carbonería kivétel, ebben a bárban, a Santa Cruz templomtól északra, helyi cigány zenészek játszanak egész éjjel.

* La marcha Sevilla éjszakai élete, a helyiek la marcha-nak (menetelésnek) hívják, jó okkal, hiszen indulásként a Santa Cruz-i tapas bárok valamelyike az ideális helyszín, azonban a teljesség igénye miatt nem érdemes egy helyen megállni, hanem valamennyit ki kell próbálni. Ezután következnek a night clubok, majd végül egy hatalmas összejövetel a Plaza San Salvadoron. A jó kondíció nem hátrány.

3. Cabo de Gatába Látnivaló persze Sevillán kívül is akad, mindenképpen érdemes útitervünkbe iktatni egy Cabo de Gatába vezető kirándulást. Európa legnagyobb vulkanikus területét csodálhatjuk meg ily módon. A ma látható vulkánhegy már csak alig harmada az eredeti hegyvonulatnak, ám így is fantasztikus, oszlopforma alakzatok emelkednek ki a tengerből - vulkánkőzet és rég elpusztult tengeri korallszigetek alkotta sziklák. Az öböl környékén a dűnék közt fogócskázik a szél és hatalmas lagúna kínálja látványosságait. Itt ad egymásnak találkát az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger, s összeölelkezésükből olyan csodálatos, sokszínű létforma alakult ki, amelynek részei egyébként csak külön-külön léteznek, vagy az egyik, vagy a másik nagy, hol hallgatag, hol viharos víztükör mélyén.

A szárazföldön több ezer féle gyönyörűbbnél gyönyörűbb növény burjánzik. Legtöbbjük inkább Afrikában honos, mint Európában. Kilenc olyan veszélyeztetett bennszülött növényfajta is él itt, amely máshol már egyáltalán nem található meg. Hasonló az állatvilág helyzete is, a fajokból néhány még szabadon, természetes környezetben élhet, ám nagy részüket már csak védett területeken találhatjuk meg. A madarakat már itt is védetté nyilvánították. A vidék 480 hektárnyi mocsaras területe hemzseg a szárnyasoktól. Körülbelül hétszáz flamingó az övezet állandó lakója, ám nyaranta számuk nemritkán negyedfélezerre nő.

Az emberek igen gondosan bánnak Cabo de Gata-val. Régebben földművelés folyt itt, ám a zord klíma és a sós talaj nem váltotta be a mezőgazdasághoz fűzött reményeket, ezért inkább meghagyták a területet a természetes élővilág számára. Nem csoda hát, ha ez a szépséges látvány is vonzza a látogatókat, a maga érintetlen természetességével.

4. Cadízi szőttes Kilencszáz méteres magasságban a Cadizi hegyen található Grazalema, a talpig fehérbe öltözött város. Szövödéje, melyet a múlt bája leng körül, a mai napig úgy dolgozik, mint a régi időkben, és olyan takarókat állít elő, amelyek igazi művészeti remekek. Még 200 évvel ezelőtt is szinte a teljes lakosság foglalkozása valamilyen formában a gyapjúval volt kapcsolatos. A gyártók vagy pénzt, vagy nyersanyagot adtak ki a munkásoknak, hogy otthon készíthessék el a szebbnél szebb egyedi mintázatú gyapjútakarókat, vagy az emberek vásároltak gyapjút és vitték el a gyártónak. Az otthon dolgozók mindegyikének saját szövőszéke volt és a mintázat előállítása sokszor az egész családot megmozgatta. A takarókat aztán vagy maguk adták el a kereskedőknek, vagy tartozásaikat egyenlítették ki velük.

Sajnos az egyszer fönt, másszor lent elve itt is érvényesült. Volt idő, amikor a gyapjúbálák mennyisége elérte a 30 ezer darabot, aztán kemény visszaesés következett. A XVIII. és XIX. században Grazelema a gyapjú-manufaktúrának köszönhetően Cadíz legfontosabb városa volt. Ám 1870 végén az országos visszaesés elérte ezt a területet is, és nagyon sok gyárnak be kellett csuknia kapuit. Ezzel aztán a takarókészítés gyakorlatilag meg is szűnt.

Egyetlenegy ember akadt, aki nem adta föl, és ellenállt a gazdasági nyomásnak. A hagyományos takarószövés neki köszönhetően maradt fönn mégis, méghozzá eredeti helyszínén. A gyár tulajdonosa bővítette kínálatát, ezért ma már a takarókon kívül kendőket, gyapjú-és mohersálakat, öveket, ponchókat és táskákat is készítenek a mesterség mai őrzői.

A Grazalemaban készült takarók régente egész Spanyolországban híresek voltak, ráadásul még Európa és Dél-Amerika piacain is föltűntek, ám a kis híján kihalt iparágnak először újfent meg kell hódítania a piacot, hogy hírneve ismét a régi fényben tündökölhessen. Naponta annyi a látogató, hogy előre bejelentkezés nélkül szinte lehetetlen bejutni az érdekes látnivalókat kínáló gyárba.